Blog

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:409. §-a értelmében  a pénzügyi lízingszerződés alapján a lízingbeadó a tulajdonában álló dolog vagy jog (a továbbiakban: lízingtárgy) határozott időre történő használatba adására, a lízingbevevő a lízingtárgy átvételére és lízingdíj fizetésére köteles, ha a szerződés szerint a lízingbevevő a lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig való használatára, illetve - ha a használat időtartama ennél rövidebb - a szerződés megszűnésekor a lízingtárgy ellenérték nélkül vagy a szerződéskötéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére jogosult, vagy a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét.

A Ptk. 6:410. § (1) bekezdése szerint, ha a lízingtárgy ingatlan, a lízingbeadó köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő személyét a tulajdonjog bejegyzésével egyidejűleg az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztetni. Ha a lízingszerződés megkötésekor a dolog a lízingbeadó tulajdonában van, a bejegyzésre a birtokátruházásig kell, hogy sor kerüljön.

A pénzügyi lízing a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvényben (Hpt.) felsorolt pénzügyi szolgáltatások körébe tartozik, amely üzletszerűen csak az MNB engedélyével végezhető.

A Hpt. 6. § 77. pontjának értelmezésében a lakáscélú pénzügyi lízingszerződésolyan pénzügyi lízingszerződés, amelyben a felek által okiratban rögzített cél lakóingatlan tulajdonjogának harmadik személy eladótól történő, lízingbevevő általi megszerzése.

Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) 2. §-a értelmében az adóhatóság eljárásában a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményt valódi tartalma szerint minősíti.

Általánosságban elmondható, hogy ha a fenti nyilvántartásba vétel nem történik meg, akkor nem lízingügyletről, hanem vélelmezhetően meghiúsult részletvételről beszélhetünk.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) az ingatlanlízing-ügylet (ideértve a futamidő végén automatikus tulajdonátszállást jelentő vagy az ingatlan megszerzésére lehetőséget biztosító ügyletet) meghiúsulásából, valamint engedményezéséből származó jövedelem, illetve a ingatlanlízing-ügylet révén megszerzett szerzési érték vonatkozásában tartalmaz külön rendelkezéseket.

Az Szja tv. 63. § (9)-(10) bekezdése értelmében e § rendelkezései irányadók a nem egyéni vállalkozó magánszemély ingatlanlízing-ügylet (ideértve a futamidő végén automatikus tulajdonátszállást jelentő vagy az ingatlan megszerzésére lehetőséget biztosító ügyletet) meghiúsulásából, valamint engedményezéséből származó jövedelmére is.

Az említett jövedelmet az ügyleti szerződésben foglaltak alapján a magánszemélyt a meghiúsulás miatt megillető (kifizetett, jóváírt) bevételből az Szja tv. 62. § (4) bekezdésének rendelkezései szerint kell értelemszerűen megállapítani (figyelemmel az Szja tv. 63. § (8) bekezdésében foglaltakra is) azzal, hogy az említett rendelkezések alkalmazásában számított összegnek a bevétel, megszerzés évének az ügyleti szerződés megkötésének éve minősül.

Egyébként az Szja tv. 60. § (1) bekezdése szerint az ingatlan megszerzésének időpontja az a nap, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) az ingatlanügyi hatósághoz benyújtották.

A törvényi tényállás a jövedelem megszerzését az ingatlan átruházásáról szóló érvényes szerződés meglétéhez, illetőleg ennek földhivatali benyújtásához köti. A tulajdonjog fenntartással kötött szerződés érvényességét - a Ptk. alapján - a tulajdonjog fenntartása nem érinti. Az Szja törvény alapján pedig a jövedelemszerzésnek a tulajdonjog átszállása nem törvényi feltétele. A jövedelemszerzés alapjául tehát a tulajdonjog fenntartással kötött érvényes szerződés (is) megfelel.

Figyelemmel az Szja tv. 59. §-ára és a 60. § (1) bekezdésére a meghiúsult részletvétel alapjául szolgáló okirat földhivatali benyújtása ugyanakkor egy új szerzési időpontot generál. A visszaszerzett ingatlan szintén új szerzésnek tekinthető, az adókötelezettségeket ezért ennek megfelelően kell megállapítani.

A meghiúsult ügyletet követő ingatlanértékesítésből származó jövedelem megállapítására szintén az általános szabályokat, tehát az Szja tv. 59-62. §-ában foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

Az Szja tv. 62. § (1) bekezdése alapján az ingatlan átruházásából származó bevételből (a szerzés időpontja szerint megosztott bevételből) le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő következő igazolt költségeket, kivéve azokat, amelyeket valamely tevékenységéből származó bevételével szemben költségként elszámolt:

a) a megszerzésre fordított összeget, és az ezzel összefüggő más kiadásokat;
b) az értéknövelő beruházásokat;
c) a szerzési időponthoz tartozó bevételrész arányában az átruházással kapcsolatos kiadásokat, ideértve az adott ingatlannal kapcsolatban az állammal szemben vállalt kötelezettség alapján igazoltan megfizetett összeget is.

A visszaszerzett ingatlan későbbi értékesítésekor a megszerzésre fordított érték meghatározásánál az eredeti tulajdonszerzéshez kapcsolódóan felmerült kiadások nem vehetők figyelembe.

A megszerzésre fordított összeg meghatározása az Szja tv. 62. § (2) bekezdése szerint történik.

Szeretném tájékoztatni, hogy a blogbejegyzés szakmai véleménynek minősül.

2017-ben a szokásos évközi adóváltozás áldozatául esett az Szja tv. 63. § (2)-(3) pontja. A jogalkotó a 2017. évi LXXVII. törvény 5. § alapján az alábbiak szerint módosította a törvényt:

Az Szja tv. 63. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lépet:

„(2) Ha a jövedelem bevallására nyitva álló határidőt megelőzően az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmet (vagy annak egy részét) bármely EGT-államban a magánszemély saját maga, közeli hozzátartozója, élettársa részére idősek otthonában, fogyatékos személyek lakóotthonában vagy más hasonló (pl. ápolási) intézményben férőhely – visszavásárlási és továbbértékesítési jog nélküli – megszerzésére használja fel (ideértve azt az esetet is, ha a férőhely biztosítása egyösszegű térítési díj előre történő megfizetésével történik), és ezt a tényt adóbevallásában feltünteti, az (1) bekezdés rendelkezése szerint megállapított és bevallott adóból azt a részt nem kell megfizetnie, amely megegyezik a felhasznált jövedelem adójával.

(3) Ha az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem (2) bekezdés szerinti felhasználása a bevallás benyújtását követően történt, a magánszemély a megfizetett adóból a felhasznált jövedelem adójával megegyező összeget – a felhasználás igazolásával egyidejűleg – az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházását követő második adóév végéig visszaigényelheti.”

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Ha a magánszemély az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmét vagy annak egy részét a jövedelem bevallására nyitva álló határidő előtt saját maga, közeli hozzátartozója vagy élettársa számára
- idősek otthonában,
- fogyatékos személyek lakóotthonában vagy
- más hasonló, például ápolási intézményben
(bármely EGT-államban) biztosított férőhely – visszavásárlási és továbbértékesítési jog nélküli – megszerzésére használja fel, és ezt a tényt az adóbevallásában feltünteti, akkor az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelme után megállapított adót, vagy annak a felhasznált jövedelemmel arányos részét nem kell megfizetnie.

A jövedelem említett célú felhasználása, a férőhely biztosítása megvalósulhat egyösszegű térítési díj előre megfizetésével is, nem alkalmazható azonban a kedvezmény, ha a férőhelyet visszavásárlási, továbbértékesítési joggal szerzi meg a magánszemély.

Ha a 2021-ben megszerzett jövedelem felhasználása a bevallás benyújtása után, az átruházást követő első vagy második adóévben történik, akkor a jövedelem felhasználásának igazolásával a magánszemély visszaigényelheti a megfizetett adót.

Ha az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem felhasználása a bevallás benyújtása után történt, a magánszemély a megfizetett adóból a felhasznált jövedelem adójával megegyező összeget – a felhasználás igazolásával egyidejűleg – az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházását követő második adóév végéig visszaigényelheti.

A jövedelem említett célokra történő felhasználásának az igazolására
- a férőhely megszerzése alapjául szolgáló okirat,
- az összeg felhasználását igazoló okirat,
- a rokonsági fokot bizonyító közokirat, valamint
- az élettársi kapcsolatra vonatkozó teljes bizonyító erejű magánokirat szolgál.

Az iratokat az adómegállapításhoz való jog elévüléséig kell megőrizni.

Nézzünk egy példát:

Egy magánszemély a 2017-ben vásárolt egy lakást a lakóhelye szerinti Önkormányzattól, majd azt 2021-ben értékesítette. Az ingatlan szerzési értéke (az önkormányzat részére ténylegesen kifizetett összeg) 1 000 000 forint volt, egyéb költségként (hirdetés) 300 000 forintot számolt el. Az ingaltanértékesítésből származó bevétele 13 500 000 forint.

  • Bevétel: 13 500 000 Ft
  • Költség: 1 300 000 Ft (1 000 000 Ft + 300 000 Ft)
  • Számított összeg: 12 200 000 Ft (13 500 000 Ft - 1 300 000 Ft)
  • Jövedelemrész a számított összeg %-ban: 30%
  • Jövedelem: 3 660 000 Ft (12 200 000 Ft * 30%)
  • Adófizetési kötelezettség: 549 000 Ft (3 660 000 Ft * 15%)

A magánszemély úgy döntött, hogy a jövedelméből 3 000 000 forintot, a bevallás benyújtásáig igazoltan saját magának, idősek otthonába biztosított férőhely megszerzésére fordít.

A fenti példa alapján a jövedelem összege 3 660 000 forint volt. A cél szerinti felhasználás összege pedig 3 000 000 forint, melynek adó tartalma 450 000 forint. Ebben az esetben megnyílik a lehetőség a fizetendő adó csökkentésére az alábbiak szerint:

  • 549 000 Ft - 450 000 Ft, azaz a bevallásban már csak 99 000 forint összegű személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség szerepel.

Fontos megjegyezni, hogy a cél szerint felhasznált összeg nem lehet több, mint a számított jövedelem összege. Ebből eredően az adó összege nem lehet nullánál kevesebb.

Az ingatlan, vagyoni értékű jog értékesítéséből származó jövedelmet 2022. május 20-ig a 21SZJA nyomtatványon, vagy a NAV által készített adóbevallási tervezet kiegészítésével és beküldésével kell megállapítani és bevallani, az adót is eddig a határidőig kell megfizetni.

Jó tudni, hogy az adó megállapításhoz való jog elévülésének határidejéig – a 2021-es jövedelemszerzés esetén 2027. december 31-ig – minden szerződést, igazolást, okiratot meg kell őrizni és egy esetleges NAV-ellenőrzésnél be kell mutatni.

Szeretném tájékoztatni, hogy a blogbejegyzés szakmai véleménynek minősül.

Adott egy építőipari tevékenységet folytató gazdasági társaság, amely lakóparkokat épít. Jelenleg is rendelkezik készleten lévő ingatlanvagyonnal. Az elmúlt években eredményesen működött a cég. Így a tagok az eredménytartalék terhére osztalékkifizetést határoztak meg. Az egyik tag ingatlanban kapná meg az osztalékot, amit 2022-ben szeretne értékesíteni. Az osztalékként meghatározott ingatlan jelenleg 90%-os készültségi állapotban van. Értékét 25 millió forintban határozták meg, ekkora összegű nettó osztalékkifizetés illeti meg a tagot. Az osztalékkifizetést követően a tag – mint magánszemély és 100%-os tulajdonos – befejezné az ingatlan építését. Így várhatóan 40 millió forintért értékesítené azt 2022-ben. Felmerül a kérdés, hogyan kell az ügyletet jogszerűen elszámolni, s mikén adózik a magánszemély az ingatlanérékesítést követően?

Számviteli szempontból

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény rendelkezése szerint a lezárt üzleti év beszámolója alapján a társaság taggyűlése által jóváhagyott osztalékot a vállalkozás pénzben, vagy nem pénzbeli vagyoni értékkel is teljesítheti. Az osztalék fejében átadott pénzeszköztől eltérő eszköz (ingatlan) átadását az eszköz értékesítésként kell bizonylatolni és elszámolni az eszköz fajtájának megfelelő értékesítési szabályok alkalmazásával. Jelen esetben tehát az ingatlan osztalék fejében történő átadásakor a társaságnak - a számviteli törvény szabályait figyelembe véve – az ingatlan könyv szerinti értékét egyéb ráfordításként, a felek közötti megállapodás során megállapított értéket (ami a gyakorlatban a piaci, forgalmi értéket jelentheti) pedig egyéb bevételként kell elszámolni.

Személyi jövedelemadó vonatkozásában

Az osztalék kifizetése gyanánt adott ingatlan értékesítéséből származó jövedelmet az átruházás ellenértékeként kapott bevételből a költségekkel csökkentve kell megállapítani. 

Bevételnek tekintendő mindazon bevétel, melyet a társaság tagja az átruházással megszerez, tehát az adásvételi szerződés szerinti ingatlan eladási ára.

Az ingatlan átruházásából származó bevételből az alábbi levonható költségek számolhatók el.

  • megszerzésre fordított összeg, és az ezzel összefüggő más kiadások (pl. illeték, ügyvédi díj),
  • értéknövelő beruházások költsége,
  • átruházással kapcsolatos kiadások (pl. hirdetési költség, ingatlan közvetítői díj, ingatlan értékbecslési díj).

A példában szó esett arról, hogy az ingatlan az átadás pillanatában csak 90%-os készültségi állapotban volt, és a tag szeretné az építkezést még az értékesítés előtt befejezni. FONTOS! Ha nem szakipari, hanem házilagos kivitelezésű munkával történik az ingatlan teljeskörű befejezése vagy ahhoz más által ingyenesen végzett munkát vesz igénybe a tag, úgy ezek költségként nem számolhatók el.

Az adókötelezettséget tehát úgy kell meghatározni, hogy az ingatlan eladási árát csökkenteni kell - az Szja tv. 62. § (2) bekezdésének h) pontjában meghatározottak szerint - az osztalékként megállapított összeggel, (mivel az osztalékot a tag ingatlanban kapta, amelyre tekintettel adófizetés történt) valamint a befejezéshez szükséges anyagokról és szakipari munkákról szóló magánszemély nevére szóló számlák ellenértékével.

Elszámolható költségként vehető továbbá figyelembe a megszerzésre fordított más kiadás és az átruházással kapcsolatos fent nevesített kiadások is. Adófizetési kötelezettséggel a tagnak csak abban az esetben kell számolnia, ha az ingatlan eladási ára magasabb, mint a bevétellel szemben elszámolható költségek együttes összege, tehát személyi jövedelemadó fizetés kizárólag a különbözet után keletkezik.

Illeték tekintetében

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 18. §-a értelmében a tagnak az osztalék kifizetéseként kapott nem pénzbeli vagyoni értéket (ingatlant) visszterhes vagyonátruházási illeték alá kell vonni, melynek mértéke 4 százalék.

vagyonszerzési illeték alapjául szolgáló forgalmi érték megállapításánál az abban az időpontban fennálló forgalmi érték az irányadó, az ingatlanügyi hatóság a hozzá érkezett vagyonszerzési ügy iratait továbbítja [92. § (1) bekezdés] az állami adóhatóságnak, vagy a vagyonszerzésről az állami adóhatóság más módon tudomást szerez.

Az ingatlan tulajdonjogának megszerzését az ingatlanügyi hatósághoz kell bejelenteni illetékkiszabásra az azt tartalmazó szerződés (okirat), valamint az állami adóhatóság által erre a célra rendszeresített B400 számú nyomtatványának benyújtásával, az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre irányuló kérelemmel egyidejűleg, az illetékkötelezettség keletkezését követő 30 napon belül.

Az ingatlanügyi hatóság az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés végett benyújtott szerződés (okirat) iktatószámmal ellátott és hitelesített másolatát az illetékkiszabáshoz szükséges és rendelkezésre álló egyéb iratokkal együtt az ingatlan-nyilvántartási eljárás befejezését követően haladéktalanul, kísérőjegyzékkel továbbítja az állami adóhatósághoz (Itv. 91. § –  92. §).

Főszabály tehát, hogy az ingatlan tulajdonjogának megszerzését az ingatlanügyi hatósághoz be kell jelenteni illetékkiszabásra az azt tartalmazó szerződés (okirat) benyújtásával. Az Itv. az illeték kiszabásához szerződést, okiratot ír elő, melyet a bejelentéshez csatolni kell. Mivel az Itv. szerződést (okiratot) nevesít benyújtandó dokumentumként, így ha az ingatlanról a B400 számú nyomtatvány kitöltéséhez szükséges valamennyi adatot az osztalék kifizetéséről szóló taggyűlési határozat tartalmazza, akkor elégséges azt benyújtani, egyéb esetben pedig szükséges a felek között létrejött szerződés.

Szeretném tájékoztatni, hogy a blogbejegyzés szakmai véleménynek minősül.

Egy korábbi blogbejegyzésben már foglalkoztam az ingatlan apport személyi jövedelemadót érintő témakörével. Viszont, most kicsit tovább boncolgatom azt. Ebben a cikkben fókuszba kerül a szokásos piaci ár, mint meghatározás.

Az ingatlan, cégbe történő apportálásakor az elidegenítésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, amennyiben a magánszemély által apportált ingatlan értéke több, mint annak igazolt szerzési értéke. Itt fontos megjegyezni, hogy az apport értéke minden esetben a tag (tagok) által elfogadott értéket jelenti.

Bevétel esetén, a jövedelmet és annak adóját az ingatlan értékesítés szabályait figyelembe véve kell megállapítani. Ez az opció addig működik, amíg a cégbe apportált ingatlan vagy vagyoni értékű jog értéke megegyezik a szokásos piaci árral. 

Előfordulhat az, hogy egy apportált ingatlant kissé túlértékel a tag, annak reményében, hogy ezzel nagyobb tulajdoni hányadot szerez az adott gazdasági társaságban. Ilyenkor érdemes mérlegelni azt a tényt, hogy egyáltalán mennyit is érhet ténylegesen a cégbe bevitt vagyonelem.

Amennyiben az apportált vagyonelem, a tag vagy tagok által elfogadott értéke magasabb, mint a szokásos piaci ár, abban az esetben az értékkülönbözet az apportáló magánszemély egyéb jövedelmének fog számítani. A gazdasági társaság, mint kifizető, ebből az egyéb jövedelemből levonja a számított személyi jövedelemadó összegét, valamint szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettsége is keletkezik. 

Nézzük, a piaci érték meghatározásakor milyen szempontokat kell figyelembe venni:

Az Szja tv. alapelvei között az 1. § (4) bekezdésben találunk egy ide vágó megállapítást.

Az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló, a magánszemély adójának csökkenését eredményező eltérő szabály, adókedvezmény annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló szerződés, jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja az eltérő szabály, az adókedvezmény célját. Az alkalmazhatóságot, illetőleg érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a felek akár a szokásos piaci értékektől, áraktól való eltérítésekkel, akár színlelt jogügyletekkel kívánják érvényesíteni, növelni az adószabályok alkalmazásának előnyeit, akkor azokat az adókötelezettség megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni.

Az Szja tv. 3. § 9. pontja értelmében a szokásos piaci érték az az ellenérték, amelyet független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének.

Nem független felek között a szokásos piaci érték az az ellenérték (ár, kamat), amelyet

a) független felek alkalmaznak az összehasonlítható termék, szolgáltatás értékesítésekor gazdaságilag összehasonlítható piacon (összehasonlító módszer), vagy
b) a terméknek, szolgáltatásnak független fél felé, változatlan formában történő értékesítése során alkalmazott ellenértékből (árból) a viszonteladói költségek és a szokásos haszon levonásával határoznak meg (viszonteladási árak módszere), vagy
c) a termék, a szolgáltatás szokásos haszonnal növelt közvetlen önköltségével határoznak meg (költség és jövedelem módszer), vagy
d) független fél által az ügylet révén elért - megfelelő vetítési alapra (bevétel, költség, tárgyi eszközök és nem anyagi javak) vetített - ügyleti nyereség figyelembevételével állapítanak meg (ügyleti nyereségen alapuló módszer), vagy
e) a nem független felek az ügyletből származó összevont nyereségnek gazdaságilag indokolható alapon olyan arányban történő felosztásával határoznak meg, ahogy független felek járnának el az ügyletben (nyereség-megosztásos módszer), vagy
f) egyéb módszerrel állapítanak meg, ha a szokásos piaci érték az a)-e) pont szerinti módszerek egyikével sem határozható meg

azzal, hogy szokásos haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elérnek, továbbá tőzsdén nem forgalmazott részvény, valamint vagyoni betét, üzletrész és más hasonló, tagsági jogot megtestesítő vagyoni részesedés szokásos piaci értéke - ha a magánszemély ennek ellenkezőjét nem bizonyítja - a vagyoni részesedést kibocsátó jogi személynek, egyéb szervezetnek a vagyoni részesedés megszerzésének alapjául szolgáló szerződés megkötésének, jogügylet létrejöttének napján ismert, a beszámoló elfogadására jogosult szerve által már jóváhagyott beszámoló mérlegében kimutatott saját tőke összegéből a vagyoni részesedésre arányosan jutó rész, növelve a kibocsátó jogi személy, egyéb szervezet olyan kötelezettségének összegével, amely a vagyoni részesedéshez kapcsolódó jóváhagyott osztalék, részesedés címén a vagyoni részesedés megszerzésekor még fennáll.

Az Szja tv. 3. § 69. pontja definiálja a független és nem független felek fogalmát: 

Független felek: azok a személyek (természetes személyek, jogi személyek, egyéb szervezetek), amelyek (akik) között nem áll fenn olyan szoros gazdasági, jogi kapcsolat, amelynek révén legalább az egyik fél meghatározó befolyást képes gyakorolni a másik fél gazdasági döntéseire, vagy amelynek révén a felek egymással szoros együttműködésben folytatják tevékenységüket (nem tekinthetők független feleknek különösen az egymással munkaviszonyban, tartós megbízási jogviszonyban álló személyek, továbbá a társas vállalkozás és a benne akár közvetlenül, akár közvetve - a közeli hozzátartozókat megillető jogokat együttesen számítva - többségi irányítást biztosító befolyással rendelkező magánszemély).

Fontos tudni, hogy a személyi jövedelemadó rendszerében, a vagyoni értékű jog adózását illetően, az ingatlan elidegenítésére vonatkozó szabályokat csak akkor lehet alkalmazni, ha az ingatlanhoz kapcsolódik. Nem ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog apportálásakor az Szja tv. 28. § (7) szakasza az irányadó.

Ne feledjük! Egyéb jövedelem szerzése esetén nem csak személyi jövedelemadó, hanem szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség is keletkezhet.

Szeretném tájékoztatni, hogy a blogbejegyzés szakmai véleménynek minősül.

A mindennapi életben találkozhatunk azzal a szituációval, amikor a magánszemély a saját tulajdonában álló ingatlanját, adomány formájában felajánlja egy szervezetnek. Most egy olyan példát hoztam, ahol a megajándékozott egy alapítvány.

A magánszemély 2020-ban vásárolt egy építési telket, majd úgy döntött, hogy ellenszolgáltatás és mindenféle kötelezettség nélkül, 2021-ben szeretné azt adomány formájában átadni egy közhasznú alapítványnak. Felmerül a kérdés, hogy a magánszemélynek az ügyletet követően keletkezik-e bevétele, ebből jövedelme és terheli-e személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség.

Az adomány köznapi értelemben azt feltételezi, hogy a juttatásra ellenszolgáltatás nélkül kerül sor.

Az adomány, támogatás adókötelezettségét az befolyásolja, hogy az ingatlant a magánszemély ellenszolgáltatás vagy anélkül juttatja az alapítvány részére.

Abban az esetben, ha a magánszemély az adományért – ez esetben ingatlanért – cserébe az alapítvány az adományozó felé semmilyen kötelezettséget nem vállalaz adományozó ezért ellenszolgáltatásban nem részesül, akkor az így juttatott – köznapi értelemben vett – adomány ajándéknak minősül.

Amennyiben a magánszemély ellenérték fejében juttatja az ingatlant, úgy – az Szja tv. rendelkezéseit figyelembe véve – bevétele keletkezhet.

Az Szja tv. 4. § (2) bekezdése alapján bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában - pénzben (e törvény alkalmazásában ideértve a készpénz-helyettesítő eszközt is), és/vagy nem pénzben - mástól megszerzett vagyoni érték.

A példa alapján a magánszemély ellenérték nélkül, azaz ajándékozás jogcímén juttatja az ingatlant az alapítvány részére, így a magánszemélynek abból sem bevételese jövedelme nem keletkezik, így személyi jövedelemadó fizetési kötelezettsége, illetve bevallási kötelezettsége sem lesz.

Az ingatlan ajándékozása tekintetében annak nincs jelentősége, hogy az alapítvány (megajándékozott) közhasznú-e vagy sem.

Összességében kizárhatjuk az Szja tv. 61. § alkalmazásának lehetőségét, mely az ingatlan átruházásából származó bevétel tekintetében fogalmaz meg szabályokat, mely abban az esetben lenne irányadó, amennyiben a magánszemély az ingatlanért cserébe ellenértéket szerzett volna.

Az adomány megszerzése az alapítvány részéről történik, mely során vagyonszerzési illeték fizetési kötelezettség merülhet fel, melyre az Itv. rendelkezéseit kell alkalmazni.

Szeretném tájékoztatni, hogy a blogbejegyzés szakmai véleménynek minősül.