Blog

Egy korábbi blogbejegyzésben már foglalkoztam az ingatlan apport személyi jövedelemadót érintő témakörével. Viszont, most kicsit tovább boncolgatom azt. Ebben a cikkben fókuszba kerül a szokásos piaci ár, mint meghatározás.

Az ingatlan, cégbe történő apportálásakor az elidegenítésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, amennyiben a magánszemély által apportált ingatlan értéke több, mint annak igazolt szerzési értéke. Itt fontos megjegyezni, hogy az apport értéke minden esetben a tag (tagok) által elfogadott értéket jelenti.

Bevétel esetén, a jövedelmet és annak adóját az ingatlan értékesítés szabályait figyelembe véve kell megállapítani. Ez az opció addig működik, amíg a cégbe apportált ingatlan vagy vagyoni értékű jog értéke megegyezik a szokásos piaci árral. 

Előfordulhat az, hogy egy apportált ingatlant kissé túlértékel a tag, annak reményében, hogy ezzel nagyobb tulajdoni hányadot szerez az adott gazdasági társaságban. Ilyenkor érdemes mérlegelni azt a tényt, hogy egyáltalán mennyit is érhet ténylegesen a cégbe bevitt vagyonelem.

Amennyiben az apportált vagyonelem, a tag vagy tagok által elfogadott értéke magasabb, mint a szokásos piaci ár, abban az esetben az értékkülönbözet az apportáló magánszemély egyéb jövedelmének fog számítani. A gazdasági társaság, mint kifizető, ebből az egyéb jövedelemből levonja a számított személyi jövedelemadó összegét, valamint szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettsége is keletkezik. 

Nézzük, a piaci érték meghatározásakor milyen szempontokat kell figyelembe venni:

Az Szja tv. alapelvei között az 1. § (4) bekezdésben találunk egy ide vágó megállapítást.

Az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló, a magánszemély adójának csökkenését eredményező eltérő szabály, adókedvezmény annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló szerződés, jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja az eltérő szabály, az adókedvezmény célját. Az alkalmazhatóságot, illetőleg érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a felek akár a szokásos piaci értékektől, áraktól való eltérítésekkel, akár színlelt jogügyletekkel kívánják érvényesíteni, növelni az adószabályok alkalmazásának előnyeit, akkor azokat az adókötelezettség megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni.

Az Szja tv. 3. § 9. pontja értelmében a szokásos piaci érték az az ellenérték, amelyet független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének.

Nem független felek között a szokásos piaci érték az az ellenérték (ár, kamat), amelyet

a) független felek alkalmaznak az összehasonlítható termék, szolgáltatás értékesítésekor gazdaságilag összehasonlítható piacon (összehasonlító módszer), vagy
b) a terméknek, szolgáltatásnak független fél felé, változatlan formában történő értékesítése során alkalmazott ellenértékből (árból) a viszonteladói költségek és a szokásos haszon levonásával határoznak meg (viszonteladási árak módszere), vagy
c) a termék, a szolgáltatás szokásos haszonnal növelt közvetlen önköltségével határoznak meg (költség és jövedelem módszer), vagy
d) független fél által az ügylet révén elért - megfelelő vetítési alapra (bevétel, költség, tárgyi eszközök és nem anyagi javak) vetített - ügyleti nyereség figyelembevételével állapítanak meg (ügyleti nyereségen alapuló módszer), vagy
e) a nem független felek az ügyletből származó összevont nyereségnek gazdaságilag indokolható alapon olyan arányban történő felosztásával határoznak meg, ahogy független felek járnának el az ügyletben (nyereség-megosztásos módszer), vagy
f) egyéb módszerrel állapítanak meg, ha a szokásos piaci érték az a)-e) pont szerinti módszerek egyikével sem határozható meg

azzal, hogy szokásos haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elérnek, továbbá tőzsdén nem forgalmazott részvény, valamint vagyoni betét, üzletrész és más hasonló, tagsági jogot megtestesítő vagyoni részesedés szokásos piaci értéke - ha a magánszemély ennek ellenkezőjét nem bizonyítja - a vagyoni részesedést kibocsátó jogi személynek, egyéb szervezetnek a vagyoni részesedés megszerzésének alapjául szolgáló szerződés megkötésének, jogügylet létrejöttének napján ismert, a beszámoló elfogadására jogosult szerve által már jóváhagyott beszámoló mérlegében kimutatott saját tőke összegéből a vagyoni részesedésre arányosan jutó rész, növelve a kibocsátó jogi személy, egyéb szervezet olyan kötelezettségének összegével, amely a vagyoni részesedéshez kapcsolódó jóváhagyott osztalék, részesedés címén a vagyoni részesedés megszerzésekor még fennáll.

Az Szja tv. 3. § 69. pontja definiálja a független és nem független felek fogalmát: 

Független felek: azok a személyek (természetes személyek, jogi személyek, egyéb szervezetek), amelyek (akik) között nem áll fenn olyan szoros gazdasági, jogi kapcsolat, amelynek révén legalább az egyik fél meghatározó befolyást képes gyakorolni a másik fél gazdasági döntéseire, vagy amelynek révén a felek egymással szoros együttműködésben folytatják tevékenységüket (nem tekinthetők független feleknek különösen az egymással munkaviszonyban, tartós megbízási jogviszonyban álló személyek, továbbá a társas vállalkozás és a benne akár közvetlenül, akár közvetve - a közeli hozzátartozókat megillető jogokat együttesen számítva - többségi irányítást biztosító befolyással rendelkező magánszemély).

Fontos tudni, hogy a személyi jövedelemadó rendszerében, a vagyoni értékű jog adózását illetően, az ingatlan elidegenítésére vonatkozó szabályokat csak akkor lehet alkalmazni, ha az ingatlanhoz kapcsolódik. Nem ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog apportálásakor az Szja tv. 28. § (7) szakasza az irányadó.

Ne feledjük! Egyéb jövedelem szerzése esetén nem csak személyi jövedelemadó, hanem szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség is keletkezhet.

Szeretném tájékoztatni, hogy a blogbejegyzés szakmai véleménynek minősül.

A mindennapi életben találkozhatunk azzal a szituációval, amikor a magánszemély a saját tulajdonában álló ingatlanját, adomány formájában felajánlja egy szervezetnek. Most egy olyan példát hoztam, ahol a megajándékozott egy alapítvány.

A magánszemély 2020-ban vásárolt egy építési telket, majd úgy döntött, hogy ellenszolgáltatás és mindenféle kötelezettség nélkül, 2021-ben szeretné azt adomány formájában átadni egy közhasznú alapítványnak. Felmerül a kérdés, hogy a magánszemélynek az ügyletet követően keletkezik-e bevétele, ebből jövedelme és terheli-e személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség.

Az adomány köznapi értelemben azt feltételezi, hogy a juttatásra ellenszolgáltatás nélkül kerül sor.

Az adomány, támogatás adókötelezettségét az befolyásolja, hogy az ingatlant a magánszemély ellenszolgáltatás vagy anélkül juttatja az alapítvány részére.

Abban az esetben, ha a magánszemély az adományért – ez esetben ingatlanért – cserébe az alapítvány az adományozó felé semmilyen kötelezettséget nem vállalaz adományozó ezért ellenszolgáltatásban nem részesül, akkor az így juttatott – köznapi értelemben vett – adomány ajándéknak minősül.

Amennyiben a magánszemély ellenérték fejében juttatja az ingatlant, úgy – az Szja tv. rendelkezéseit figyelembe véve – bevétele keletkezhet.

Az Szja tv. 4. § (2) bekezdése alapján bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában - pénzben (e törvény alkalmazásában ideértve a készpénz-helyettesítő eszközt is), és/vagy nem pénzben - mástól megszerzett vagyoni érték.

A példa alapján a magánszemély ellenérték nélkül, azaz ajándékozás jogcímén juttatja az ingatlant az alapítvány részére, így a magánszemélynek abból sem bevételese jövedelme nem keletkezik, így személyi jövedelemadó fizetési kötelezettsége, illetve bevallási kötelezettsége sem lesz.

Az ingatlan ajándékozása tekintetében annak nincs jelentősége, hogy az alapítvány (megajándékozott) közhasznú-e vagy sem.

Összességében kizárhatjuk az Szja tv. 61. § alkalmazásának lehetőségét, mely az ingatlan átruházásából származó bevétel tekintetében fogalmaz meg szabályokat, mely abban az esetben lenne irányadó, amennyiben a magánszemély az ingatlanért cserébe ellenértéket szerzett volna.

Az adomány megszerzése az alapítvány részéről történik, mely során vagyonszerzési illeték fizetési kötelezettség merülhet fel, melyre az Itv. rendelkezéseit kell alkalmazni.

Szeretném tájékoztatni, hogy a blogbejegyzés szakmai véleménynek minősül.

Részben vagy egészben adómentes az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem a következő esetekben.

Adómentes a házassági vagyonközösség megszüntetésekor az ingatlan vagy vagyoni értékű jog házastárs, bejegyzett élettárs általi megváltásából származó jövedelem. Ez a szabály a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha az egyik fél lemond a közös lakás őt megillető tulajdonrészéről, cserébe a másik fél lemond az egyéb közös vagyon, például gépjármű őt megillető részéből a megváltott tulajdonrésznek megfelelő értékről, akkor ez az ingatlanátruházás adómentes. Akkor is adómentes az ingatlan átruházás, ha nem a közös vagyonból, hanem külső forrásból váltja meg a tulajdonrészt, például hitelt vesz fel.

Adómentes a magánszemélyek közötti tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés alapján, tartás vagy járadékfolyósítás ellenében átruházott ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem.

Szintén adómentes a nyugdíjas magánszemély központi költségvetési szervvel vagy helyi önkormányzattal kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződése alapján megszerzett jövedelem.

Adómentes a helyi önkormányzat, vagy az állam tulajdonában lévő lakás bérleti jogáról való lemondásért kapott térítés. Ide tartozik a bérlakásból távozó bérlőtársnak bírói határozat alapján a lakáshasználati jog ellenértékeként fizetett összeg is. Adómentes jövedelem a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény szerinti kényszerbérlet megszüntetésekor a más lakás biztosítása helyett a bérlőnek a helyi önkormányzat által fizetett térítés is.

Adómentestermőföld értékesítésből származó jövedelemnek a 200 000 forintot meg nem haladó része, ha a magánszemély a termőföldet
- olyan regisztrált mezőgazdasági termelőnek adja el, aki azt legalább 5 évig egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként mezőgazdasági célra hasznosítja, vagy
- olyan magánszemélynek értékesíti, aki regisztrált mezőgazdasági társas vállalkozás alkalmazottja, és e földet az őt alkalmazó társas vállalkozásnak legalább tíz évre bérbe adja.

Adómentestermőföld értékesítésből származó teljes jövedelem, ha a magánszemély a termőföldet úgy adja el az előzőekben említett személyeknek, hogy az adásvétel a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény szerinti részarány-tulajdon megszüntetését eredményezi.

Adómentestermőföld értékesítésből származó jövedelem, ha a magánszemély a termőföldet
- olyan regisztrációs számmal rendelkező, magánszemély állattenyésztőnek adja el, aki a termőföldet egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként legalább 5 évig az állattartó telep takarmánytermelésére használja, vagy
- olyan magánszemélynek értékesíti, aki az őt alkalmazó mezőgazdasági társas vállalkozásnak az állattenyésztés takarmánybiztosítására legalább 10 évre bérbe adja.

A törvény az adómentesség egyik feltételeként határozza meg az 5 és 10 éves hasznosítási időszakot. Az 5, vagy 10 éves időszak kezdő napja a birtokbaadás napja, de legkésőbb az adásvételi szerződés keltét követő 12. hónap utolsó napja. Ha a termőföld harmadik féllel kötött szerződés alapján haszonbérletben van, akkor kezdő napnak a haszonbérleti szerződés lejártát követő december 31-ét kell tekinteni.

2019. július 24-től adómentes termőföld értékesítéséből származó bevétel, ha az osztatlan közös tulajdonban levő földterületet valamely tulajdonostársnak értékesítik. Ez a szabály a 2019. január 1-jétől megszerzett bevételekre alkalmazható.

Adómentes a termőföld átruházása
- magánszemélynek, birtokösszevonási céllal,
- települési önkormányzatnak szociális földprogram céljából, vagy
- a Nemzeti Földalap javára,
- osztatlan közös tulajdonban lévő földterület valamely tulajdonostárs részére.

Birtokösszevonási cél, ha az átruházás eredményeként már az ügyletet megelőzően is a vevő tulajdonában álló termőföld és az ügyletben megvásárolt termőföld – a település közigazgatási határától függetlenül – egymással szomszédossá válik, Szomszédos termőföldek azok a földrészletek is, amelyeket önálló helyrajzi szám alatt nyilvántartott út, árok, csatorna választ el. Az egy naptári éven belül megkötött és ezen az időtartamon belül az ingatlanügyi hatósághoz benyújtott ingatlanadásvételi szerződések hatását együttesen kell vizsgálni.

Ha az átruházás adómentessége a vevő számára előírt feltételek teljesítésétől függ, akkor az eladónak – legkésőbb a bevallás benyújtásakor – rendelkeznie kell a vevő közjegyző által készített vagy ügyvéd által ellenjegyzett okiratba foglalt nyilatkozatával, amely tartalmazza a vevő természetes azonosító adatait, adóazonosító jelét, valamint a vevő kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy az adómentesség feltételeinek megfelel. A vevő nyilatkozatát az eladó köteles az adó megállapításához való jog elévüléséig megőrizni. A valótlan tartalmú nyilatkozat miatt keletkező adóhiányt és jogkövetkezményeit a NAV a vevőre terheli.

A magánszemélynek nem kell jövedelmet megállapítani az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából megszerzett bevétel után, ha azt a magánszemély bíróságon kívüli adósságrendezési megállapodás, bírósági adósságrendezési egyezség vagy adósságtörlesztési határozat alapján teljes egészében a tartozásai megfizetésére fordítja. Ha a bevételt a magánszemély csak részben fordítja a tartozásai megfizetésére, akkor azt a jövedelemrészt kell megállapítani, amely a tartozások megfizetésére fordított bevétel és a teljes bevétel különbözete alapján meghatározható.

Szeretném tájékoztatni, hogy a blogbejegyzés szakmai véleménynek minősül. 

Speciális szabály vonatkozik a termőföldből átminősített ingatlan átruházására. Ilyen esetekben vizsgálni kell, hogy a költségekkel csökkentett bevétel (hozam) nagyobb-e, mint a tulajdonban tartás időszakára kiszámított szokásos hozam.

Szokásos hozam az elszámolható költség 0,3 százaléka, szorozva a tulajdonban tartás napjaival (költségek*0,003*napok száma).

A tulajdonban tartás napjainak száma a megszerzésről és az átruházásról szóló szerződés közötti időszak, hozzászámítva a megszerzésről és az átruházásról szóló okirat keltének napjait is.

Ha a hozam kevesebb a szokásos hozamnál, akkor a jövedelmet az általános szabályok szerint kell megállapítani. Ellenkező esetben a jövedelmet (adóalapot) a következő egyenlet alapján kell meghatározni:

szokásos hozam+(hozam-szokásos hozam)*3=adóalap

Tehát, ebben az esetben nincs mód a tulajdonban tartás évei után további csökkentésre.

Nagyon fontos! Nem kell ezt a rendelkezést alkalmazni, ha
- a magánszemély a termőföldből átminősített ingatlant örökléssel szerezte meg,
- az értékesítés a termőföld átminősítését követő 5. év után történik,
- az átminősítés előtt legalább 5 évig a magánszemély tulajdonában volt 
az ingatlan.

Vegyünk egy példát:

Egy magánszemély 2017. december 9.-én vásárolt egy termőföldet 10 000 000 forintért. Ezt 2018-ban művelési ágból kivette, ennek költsége 1 000 000 forint volt. Az átminősített ingatlant 2021. január 6.-án 51 000 000 forintért értékesítette.

Adólevezetés:

Első lépésként vizsgáljuk meg, hogy a példánkban szereplő adatok alapján egyáltalán kell-e alkalmaznunk a speciális szabály levezetését? Ha a három szempontból, bármelyik feltételnek önmagában megfelelünk, akkor nem.  

1.) a magánszemély a termőföldből átminősített ingatlant örökléssel szerezte meg - nem igaz, a szerzés vétellel történt
2.) az értékesítés a termőföld átminősítését követő 5. év után történik - nem igaz, mert az átminősítés 2018-ban történt, az értékesítés előtt 5 éven belül
3.) az átminősítés előtt legalább 5 évig a magánszemély tulajdonában volt az ingatlan - nem igaz, mert az átminősítés 2018-ban történt, a szerzés 2017-ben, 5 évnél kevesebb idő telt el.

A három kérdésre megadott válasz alapján egyértelműen kijelenthetjük, hogy alkalmaznunk kell a speciális adómegállapítási szabályt!

Bevétel: 51 000 000 Ft
Megszerzésre fordított összeg: 10 000 000 Ft
Értéknövelő beruházás: 1 000 000 Ft
Hozam: 40 000 000 Ft (51 000 000-10 000 000-1 000 000)
Tulajdonban tartás napjainak száma: 1125 nap

Szokásos hozam megállapítása: 37 125 000 Ft (11 000 000*0,003*1125)

Fontos ponthoz érkeztünk! Jól látszik, hogy a hozam nem kevesebb a szokásos hozam összegénél, ezért a speciális adóalap meghatározással számolunk tovább.

Hozam: 40 000 000 Ft
Szokásos hozam: 37 125 000 Ft
A szokásos hozamot meghaladó felettes rész: 2 875 000 Ft (40 000 000-37 125 000 Ft)
Felettes rész emelt összege: 8 625 000 Ft (2 875 000*3)
Adóalap: 45 750 000 Ft (37 125 000+8 625 000)
Számított adó: 6 862 500 Ft (45 750 000*15%)

A példától függetlenül, ha a speciális szabály alkalmazásával történt levezetést követően azt látjuk, hogy a hozam kevesebb a szokásos hozamnál, akkor a jövedelmet az általános szabályok szerint kell megállapítani.

Tájékoztatom, hogy a tartalom szakmai véleménynek minősül.

Az apport gazdasági társaságokhoz való tárgyi és nem pénzbeli hozzájárulás, amiért cserében az apportáló tulajdonosi joghoz jut. A mi területünkön maradva, ez jelen esetben egy ingatlan vagyonelem lesz.

Ebben a cikkben egy olyan példát szeretnék bemutatni, ahol a magánszemély két ingatlannal rendelkezik, eltérő tulajdoni hányaddal, és az újonnan alakuló cégének alapításakor, apportként kívánja ezeket felhasználni.

Nézzük a példát:

Adott egy magánszemély, aki 2017-ben vásárolt egy lakóingatlant 12 000 000 forintért, aminek 100%-os tulajdonosa. Illetve rendelkezik egy másik lakóingatlannal, aminek 50%-ban tulajdonosa csak, ezt 2018-ban vásárolta, a rá eső vételárrész 8 000 000 forint volt, a teljes vételár pedig 16 000 000 Ft. A magánszemély még ebben a hónapban, 2021 szeptemberében szeretne egy Kft.-t alapítani és a tulajdonában álló lakóingatlanokat, mint apportot betenni a leendő cégbe. Tegyük fel, hogy az apportált (piaci) érték az első ingatlan esetében 20 000 000 forint, a második ingatlan (rész) esetében pedig 13 000 000 forint.

Mielőtt levezetnénk számszakilag is az ügyletet, járjuk körbe általánosságban az ingatlanértékesítéshez kapcsolódó szabályokat.

Az apport, ingatlan átruházásnak tekinthető a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) rendszerében, ezért az ingatlan-átruházásból származó bevételből a jövedelmet az Szja tv. 62. §-ában foglaltak figyelembevételével kell megállapítani a tulajdoni hányadok vonatkozásában, szerzési időpontonként.

Az Szja tv. 62. § (1) bekezdése értelmében az ingatlan átruházásából származó bevételből le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő igazolt költségeket, vagyis
a) megszerzésre fordított összeget, és az ezzel összefüggő más kiadásokat;
b) az értéknövelő beruházásokat;
c) az átruházással kapcsolatos kiadásokat, ideértve az adott ingatlannal kapcsolatban az állammal szemben vállalt kötelezettség alapján igazoltan megfizetett összeget is.

Az ingatlan átruházásából származó jövedelmet a bevételből a megszerzésre fordított összeg, az értéknövelő beruházások és az átruházással kapcsolatos kiadások levonásával kell tehát elsősorban megállapítani.

A törvény meghatározza, mit lehet megszerzésre fordított összegként figyelembe venni. A hatályos szabályok alapján a megszerzésre fordított összeg főszabály szerint az átruházásról szóló szerződés szerinti érték.

Az Szja tv. 62. § (3) bekezdése értelmében, ha a megszerzésre fordított összeg a fentiek alapján nem állapítható meg, akkor a bevételt annak 75 százalékával kell csökkenteni. E szabály alkalmazása esetén más kiadás költségként nem vonható le a bevételből.

Az ingatlan, ingatlanra vonatkozó vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem, ha az átruházás a megszerzés évében vagy az azt követő öt évben történik, a fentiek alapján kiszámított összeg:

100 százaléka a megszerzés évében és az azt követő évben,
90 százaléka a megszerzés évét követő második évben,
60 százaléka a megszerzés évét követő harmadik évben,
30 százaléka a megszerzés évét követő negyedik évben,
0 százaléka a megszerzés évét követő ötödik és további évben.

Adójogi értelemben nincs akadálya annak, hogy egy ingatlan fele tulajdonrészét apportálják egy társaságba. A tulajdonosokat az adókötelezettségük csak a saját tulajdoni hányaduk vonatkozásában terheli.

Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy az ügylet cégjogi és polgári jogi vetületével kapcsolatban érdemes ügyvédhez fordulni.

Az előbbiek alapján megállapított jövedelmet 15 százalékos személyi jövedelemadó terheli.

Amennyiben az apportált ingatlanok adófizetési kötelezettséget vonnak maguk után, úgy a magánszemélynek az érintett adóévről benyújtandó személyi jövedelemadó bevallásában az átruházásról számot kell adnia. Az adómentes-ingatlan átruházást a bevallásban szerepeltetni nem kell.

Adólevezetés a példa alapján:

1.) ingatlan esetén:
Értékesítés (apportálás): 2021
Szerzés éve: 2017
Bevétel: 20 000000 Ft
Költség: 12 000 000 Ft
Számított összeg: 8 000 000 Ft
Jövedelem (számított összeg 30%-a): 2 400 000 Ft
Adó: 360 000 Ft

2.) ingatlan (rész) esetén:
Értékesítés (apportálás): 2021
Szerzés éve: 2018
Bevétel: 13 000 000 Ft
Költség: 8 000 000 Ft
Számított összeg: 5 000 000 Ft
Jövedelem (számított összeg 60%-a): 3 000 000 Ft
Adó: 450 000 Ft

Számításaim szerint a magánszemélynek az apport átadásakor 2021-ben, 5 400 000 forint jövedelme keletkezik és 810.000 forint adót kell bevallania.

Adóoptimalizálás lehetősége esetén, ha a magánszemély a 2017-ben szerzett ingatlant 2022-ben apportálja, akkor az ügylet a fentieknek megfelelően már adómentes.

Ha úgy dönt, hogy a cégalapítást 2022-re halasztja, tekintettel arra, 3 hónap maradt az évből, a "fél" tulajdoni hányaddal rendelkező ingatlanrész után is kevesebb adót kell megfizetnie. 

Tehát ha a cégalapítás 2022-re tolódik át, a magánszemély az apportált ingatlanok (változatlan értékű) átadása esetén 1 500 000 forint jövedelmet szerez, ami után 225 000 forint személyi jövedelemadó fizetési kötelezettsége keletkezik. Az adómegtakarítás 585 000 Ft.

Felhívnám továbbá a figyelmet arra, hogy az apportált ingatlan tulajdonjogának a megszerzését az ingatlanügyi hatósághoz kell bejelenteni illetékkiszabásra az azt tartalmazó szerződés (okirat) benyújtásával, valamint a NAV által erre a célra rendszeresített – a felek adóazonosító számát vagy az ennek hiányára utaló nyilatkozatot is tartalmazó – nyomtatvány (B400-as) benyújtásával, az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre irányuló kérelemmel egyidejűleg, az illetékkötelezettség keletkezését követő 30 napon belül. A szerződést és a B400-as adatlapot jellemzően az ellenjegyző ügyvéd nyújtja be az ingatlanügyi hatósághoz.

Tájékoztatom, hogy a tartalom szakmai véleménynek minősül.