Egy korábbi blogbejegyzésben már foglalkoztam az ingatlan apport személyi jövedelemadót érintő témakörével. Viszont, most kicsit tovább boncolgatom azt. Ebben a cikkben fókuszba kerül a szokásos piaci ár, mint meghatározás.
Az ingatlan, cégbe történő apportálásakor az elidegenítésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, amennyiben a magánszemély által apportált ingatlan értéke több, mint annak igazolt szerzési értéke. Itt fontos megjegyezni, hogy az apport értéke minden esetben a tag (tagok) által elfogadott értéket jelenti.
Bevétel esetén, a jövedelmet és annak adóját az ingatlan értékesítés szabályait figyelembe véve kell megállapítani. Ez az opció addig működik, amíg a cégbe apportált ingatlan vagy vagyoni értékű jog értéke megegyezik a szokásos piaci árral.
Előfordulhat az, hogy egy apportált ingatlant kissé túlértékel a tag, annak reményében, hogy ezzel nagyobb tulajdoni hányadot szerez az adott gazdasági társaságban. Ilyenkor érdemes mérlegelni azt a tényt, hogy egyáltalán mennyit is érhet ténylegesen a cégbe bevitt vagyonelem.
Amennyiben az apportált vagyonelem, a tag vagy tagok által elfogadott értéke magasabb, mint a szokásos piaci ár, abban az esetben az értékkülönbözet az apportáló magánszemély egyéb jövedelmének fog számítani. A gazdasági társaság, mint kifizető, ebből az egyéb jövedelemből levonja a számított személyi jövedelemadó összegét, valamint szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettsége is keletkezik.
Nézzük, a piaci érték meghatározásakor milyen szempontokat kell figyelembe venni:
Az Szja tv. alapelvei között az 1. § (4) bekezdésben találunk egy ide vágó megállapítást.
Az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló, a magánszemély adójának csökkenését eredményező eltérő szabály, adókedvezmény annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló szerződés, jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja az eltérő szabály, az adókedvezmény célját. Az alkalmazhatóságot, illetőleg érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a felek akár a szokásos piaci értékektől, áraktól való eltérítésekkel, akár színlelt jogügyletekkel kívánják érvényesíteni, növelni az adószabályok alkalmazásának előnyeit, akkor azokat az adókötelezettség megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni.
Az Szja tv. 3. § 9. pontja értelmében a szokásos piaci érték az az ellenérték, amelyet független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének.
Nem független felek között a szokásos piaci érték az az ellenérték (ár, kamat), amelyet
a) független felek alkalmaznak az összehasonlítható termék, szolgáltatás értékesítésekor gazdaságilag összehasonlítható piacon (összehasonlító módszer), vagy
b) a terméknek, szolgáltatásnak független fél felé, változatlan formában történő értékesítése során alkalmazott ellenértékből (árból) a viszonteladói költségek és a szokásos haszon levonásával határoznak meg (viszonteladási árak módszere), vagy
c) a termék, a szolgáltatás szokásos haszonnal növelt közvetlen önköltségével határoznak meg (költség és jövedelem módszer), vagy
d) független fél által az ügylet révén elért - megfelelő vetítési alapra (bevétel, költség, tárgyi eszközök és nem anyagi javak) vetített - ügyleti nyereség figyelembevételével állapítanak meg (ügyleti nyereségen alapuló módszer), vagy
e) a nem független felek az ügyletből származó összevont nyereségnek gazdaságilag indokolható alapon olyan arányban történő felosztásával határoznak meg, ahogy független felek járnának el az ügyletben (nyereség-megosztásos módszer), vagy
f) egyéb módszerrel állapítanak meg, ha a szokásos piaci érték az a)-e) pont szerinti módszerek egyikével sem határozható meg
azzal, hogy szokásos haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elérnek, továbbá tőzsdén nem forgalmazott részvény, valamint vagyoni betét, üzletrész és más hasonló, tagsági jogot megtestesítő vagyoni részesedés szokásos piaci értéke - ha a magánszemély ennek ellenkezőjét nem bizonyítja - a vagyoni részesedést kibocsátó jogi személynek, egyéb szervezetnek a vagyoni részesedés megszerzésének alapjául szolgáló szerződés megkötésének, jogügylet létrejöttének napján ismert, a beszámoló elfogadására jogosult szerve által már jóváhagyott beszámoló mérlegében kimutatott saját tőke összegéből a vagyoni részesedésre arányosan jutó rész, növelve a kibocsátó jogi személy, egyéb szervezet olyan kötelezettségének összegével, amely a vagyoni részesedéshez kapcsolódó jóváhagyott osztalék, részesedés címén a vagyoni részesedés megszerzésekor még fennáll.
Az Szja tv. 3. § 69. pontja definiálja a független és nem független felek fogalmát:
Független felek: azok a személyek (természetes személyek, jogi személyek, egyéb szervezetek), amelyek (akik) között nem áll fenn olyan szoros gazdasági, jogi kapcsolat, amelynek révén legalább az egyik fél meghatározó befolyást képes gyakorolni a másik fél gazdasági döntéseire, vagy amelynek révén a felek egymással szoros együttműködésben folytatják tevékenységüket (nem tekinthetők független feleknek különösen az egymással munkaviszonyban, tartós megbízási jogviszonyban álló személyek, továbbá a társas vállalkozás és a benne akár közvetlenül, akár közvetve - a közeli hozzátartozókat megillető jogokat együttesen számítva - többségi irányítást biztosító befolyással rendelkező magánszemély).
Fontos tudni, hogy a személyi jövedelemadó rendszerében, a vagyoni értékű jog adózását illetően, az ingatlan elidegenítésére vonatkozó szabályokat csak akkor lehet alkalmazni, ha az ingatlanhoz kapcsolódik. Nem ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog apportálásakor az Szja tv. 28. § (7) szakasza az irányadó.
Ne feledjük! Egyéb jövedelem szerzése esetén nem csak személyi jövedelemadó, hanem szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség is keletkezhet.
Szeretném tájékoztatni, hogy a blogbejegyzés szakmai véleménynek minősül.
